Márciusban múlt el egy esztendő azóta, hogy a koronavírus járvány első hullámának a megfékezése érdekében a szerb kormány rendkívüli intézkedéseket vezetett be, ezen belül is olykor több napos kijárási tilalmat, de bezárták a szórakozóhelyeket, a fodrászatokat, edzőtermeket. A sportkedvelők számára a mérkőzéseken történő szurkolás, az élő zene kedvelői számára pedig a koncerteken, fesztiválokon való részvétel is egyfajta vágyálommá vált, a határlezárások, illetve a külföldön is érvényben lévő korlátozások miatt, sokan pedig lassan több mint egy éve nem ölelhették át a napi szinten élettársaikat és kedveseiket, szüleiket, nagyszüleiket, betevőjüket külföldön megkereső hozzátartozóikat. Arról nem is beszélve, hogy folyamatosan rengeteg mennyiségű egymással ellentétes tartalmú információ zúdul ránk, folyamatos bizonytalanságban tartva bennünket, amiből csak kellő tapasztalattal, bölcsességgel felvértezve lehetséges kiválogatni a hiteleseket. Ezért egyáltalán nem csoda, hogy egyre inkább fogy a lakosság türelme, amit a létbizonytalanság, a munkanélküliség, a lelki és idegrendszeri megterhelések, az egymástól való elszigetelődés, a koronavírus okozta betegség s annak utóhatásai, az egészségügyi ellátórendszer visszafogott működése, és az álhírterjesztők riogatásai együtt idéznek elő. Nem egy szakember már a járvány közepén megjósolta, hogy a Covid -19 közvetlen, illetve közvetett hatásai miatt előbb-utóbb világszerte több lesz a poszttraumás stressz szindrómában (PTSD) szenvedő betegek száma. Ennek kapcsán megkérdeztük Simon Róbert, zentai pszichológus, pszichoterapeuta jelölt szerint jelen esetben még nem igazán beszélhetünk PTSD-ről, mivel még bőven benne vagyunk az alapvető biztonságunkat veszélyeztető járványban. A PTSD esetében egy halasztott vagy késői stresszreakcióról beszélünk. Amikor elkezdődött a pandémia egyes fórumokon már felmerült, hogy ennek az ideje még csak ezután következik be. A járvány után két-három vagy több évvel is jelentkezhet egy ilyen stressz betegség, vagyis a traumára adott hosszabb távú reakció, ami során a traumatikus élmény emlékei folyamatosan betörnek a tudatba, az élmény feldolgozatlansága és a disszociáció miatt.

– Ez nem jelentkezik feltétlenül mindenkinél – jegyezte meg Róbert, aki szerint a meglévő pszichiátriai betegségek – mint például az affektív zavarok, szorongásos zavarok, szenvedélybetegségek, személyiségzavarok – is növelhetik az egyén sérülékenységét, és különösen veszélyes lehet, ha több féle krízishelyzet zajlik egyszerre az egyén életében, mint például egy válás, munkahely elvesztése, saját vagy közeli hozzátartozó betegsége, esetleg a halála.

A traumát pedig az válthatja ki az embereknél, hogy megszűnik számukra a biztonság illúziója.

 – Irvin D. Yalom orosz származású amerikai pszichiáter és író szerint az ember ősi traumája a halandóság, ez egy transz generációs trauma. Minden trauma szembesít a sebezhetőségünkkel, az elmúlással, azzal, hogy születésünk pillanatától kezdve bele vagyunk vetve egy kiszámíthatatlan, ellenséges világba. Ugyanakkor nagyon fontos a lélektani-spirituális értelmezés, hiszen minden trauma annyit ér, amennyire az elszenvedője és környezete taksálja. Vagy, ahogy kedves tanárom mondta: „nem az számít, hogy mi történik velünk, hanem, hogy azzal mit kezdünk”. Az eddig elmondottak alapján az egyénre gyakorolt hatást nem a trauma nagysága határozza meg, hanem az illető egyénileg kialakult pszichobiológiai védekező és megküzdő mechanizmusainak érettsége, önmagáról és a világról alkotott felfogása, aktuális állapota, életmódja, kapcsolatkészsége, értékválasztásai, valamint a traumás helyzet uralásának, befolyásolásának lehetősége vagy hiánya.          

A zentai pszichoterapeuta szerint az óvintézkedések miatt sokan korlátozva érzik magukat, s sokaknak persze ez megélhetési problémát is jelent.

– Nem tudjuk élni megszokott életünket, sok család szétszakadt, kapcsolatok sínylették meg ezt az egészet – ecsetelte a pszichoterapeuta, aki szerint ez is nagyban függ attól, hogy az embernek milyen megküzdési stratégiái vannak, mert nem feltétlenül visel meg mindenkit ez.

Az egy éve tartó kisebb-nagyobb korlátozások ideje alatt zenészek, különböző iparágak, illetve szolgáltatásokat végző vállalkozók és munkavállalók mentek tönkre ennek köszönhetően és lehet, hogy bizonyos gazdasági ágak visszafordíthatatlan károkat szenvedtek és bizonyos egzisztenciák véglegesen tönkre mentek –  magyarázta beszélgetőtársunk, aki szerint alapjáraton az embernek kell, hogy legyen egyfajta rugalmassága, hogy tudja kezelni ezeket a dolgokat, de mindenképpen nyomot hagy bennünk ez az időszak és még senki sem tudja, hogy mikor lesz ennek vége. Ezért Simon Róbert szerint kicsi az esélye annak, hogy a járvány elmúltával minden visszazökkenjen a régi kerékvágásba, mert lehetetlen meg nem megtörténté tenni az egészet, s környezetünkben mindenki  biztosan érzi majd az egésznek az utóhatásait.

– Azt pedig, hogy mennyire nem lesz minden olyan, mint amilyen a járvány kitörése előtt volt, lehetetlenség megállapítani – jegyezte meg a zentai szakember, s hozzáfűzte azt is, hogy a történelem során, egy-egy háború, népirtás, illetve valamilyen katasztrófa után az emberiség mindig fogadkozott, hogy többet ilyen soha nem történhet meg, viszont a világ különböző részein azóta is zajlanak összecsapások, terror cselekmények, háborúk, népirtások és történnek katasztrófák.

– Túl gyorsan felejtenek az emberek, ahhoz, hogy ne tudjanak visszatérni a régi kerékvágásba – hangsúlyozta ki a pszichológus, aki szerint azért van gyógyír a járvány által előidézett lelki és idegrendszeri megterhelésekre, az egymástól való elszigetelődésre.

– Ezek a traumák hajlamosak az embereket kicsit beszűkült tudatállapotba hozni, de ezzel szemben mindenki megkeresheti a saját erőforrását, elő tudunk hívni kellemes emlékeket, elképzelhetjük, hogy a jövőben miket szeretnénk megvalósítani, erősíthetjük megküzdési potenciálunkat, jelen pillanatban rendkívül fontos, hogy immunrendszerünket a lehető legjobb állapotban tartsuk, illetve erősítsük. Nagyon sok egyszerű technika van, köszönve akár a technológiai vívmányoknak is.  Az interneten keresztül gyakorlatilag látjuk, halljuk egymást. Egyre elfogadottabb, hogy a pszichoterápia is online térben történik. Talán egyik pozitívuma is lehet a jelenlegi helyzetnek, hogy azonnal létrejött egy pszi.hu ingyenes online krízisintervenciós kezdeményezés, ahol több száz pszichológus segíti pro bono (önkéntes alapon – a szerző megjegyzése) a hozzájuk fordulókat, úgy, hogy online terápiás protokollt dolgoztunk ki. A Magyar Hipnózis Egyesület honlapján ingyenesen hozzáférhetőek én-erősítő, pihentető, erőt adó, feszültségoldó, immunerősítő hanganyagok. A hozzánk közelállókkal gyakorlatilag ugyanúgy tudunk kapcsolatban lenni, azon túl, hogy egy darabig nem ölelhetjük, nem látogathatjuk egymást, vagyis a nyálcsere programokat félre kellett tenni, de gyakorlatilag 24 órás online kapcsolatban lehetünk, például szimultán nézhetünk filmet – ecsetelte Róbert, aki azért megjegyezte, hogy sajnos ez egy ölelést és szexuális kapcsolatot nem tud helyettesíteni.

– Nem helyettesíti, de valamilyen formában pótolja – mutatott rá, s hozzáfűzte, hogy  ezért nem kell az embernek teljes izolációba vonulni. Ugyanakkor ezenkívül nagyon fontos az is, hogy ez embernek milyenek a megküzdési stratégiái, honnan tud erőt meríteni, kellemes emlékeket felidézni. Mert el lehet képzelni, meg lehet tervezni, hogy mi is lesz, ha ez egyszer véget ér az egész, de beszélgetőtársunk szerint a különböző meditációs módszerek is segíthetnek.

– Kicsit be kell lassítani és befelé kell figyelni, de a rendkívüli állapot által szült helyzetet más módon is ki lehet használni – jegyezte meg végül a zentai pszichoterapeuta.