„Pravoslavni Vaskrs neće biti veliki problem. Biće veći problem katolički Vaskrs. On je bliži. Doći će nam mnogo ljudi, a posebno će nam doći zbog vakcinacije mnogo naših, koji rade po zapadnoj Evropi. Tamo nemaju vakcine” - magyarul : A pravoszláv húsvéttal nem lesz gond, hanem a katolikus húvéttel lesz a nagyobb gond. Ez közelebb van s rengeteg ember jön majd hozzánk, és különösen jönni fognak a mieink, akik Nyugat-Európában dolgoznak, hogy felvegyék a védőoltást, mert ott nincs vakcina – nyilatkozta minap dr dr Branislav Todorović epidemológus, a szerbiai válságtörzs egyik tagja. Azóta már köztudott, hogy az elkövetkezőkben azok a külföldön dolgozó szerbiai állampolgárok, akik a katolikus húsvét idejére haza szerettek volna jönni szeretteikhez, ezt csak a védőoltás és a revakcinalizáció, illetve PCR teszt birtokában tehetik meg. A védőoltást támogató és az óvintézkedések betartására törekedő személyként tisztában vagyok azzal, hogy hallgatnom kellene, másrészt viszont elismerem, hogy a legújabb intézkedések hallatán a válságtörzs tagjait én is elküldtem melegebb égtájakra, mert valahol – miután ez idáig képtelenek voltak következetesek lenni eddigi nyilatkozataikban, illetve következetesen betartatni az általuk elrendelt, részben jogos, részben meg teljesen logikátlan intézkedéseket – meghozzák ezt a rendeletet, s a római katolikus vallást gyakorló emberektől az idén ismét megtagadták a családjukkal, barátaikkal, kedveseikkel történő ünneplés örömét, ugyanakkor egyfajta csillagjósként azt is előrevetítik, hogy a pravoszláv húsvét esetén nagy valószínűséggel nem lesz ekkora gebasz. Nos, az államalkotó nemzet mentalitásának az ismeretében , lehet, hogy sejtik, csak akkor lenne igazán gebasz, ha hasonló rendelettel, a saját nemzetükhöz tartozó gastarbeitereik hazajövetelét korlátozzák. Vagyis valahol megint azokat büntetik, akik ez idáig kimérten viselkedtek, többé-kevésbé szót fogadtak és igyekeztek betartani a rendeleteket, és dühösen de tehetetlenül bámulták, ahogyan Zentán is a túlnyomórészt szerb vendégek által látogatott kávézókban egymás hegyén-hátán tivornyáztak, kólóztak, bömböltették a národnyákokat (szerb műzenét) , egymás arcába ordibálva, míg egy utcasarokkal odébb a národnyák zenét elvből nem engedő szórakozóhelyeken az fegyelmezetten igyekeztek többé-kevésbé kikapcsolódni a vendégek, s ideig -óráig megfeledkezni az őket körülvevő káoszról. A Belgrád és más szerb nagyvárosok terein lezajlott „spontán” megmozdulásokról és népünnepélyekről nem is beszélve.
Egyik telelésről hazatérő kávézótulajdonos ismerősöm mesélte, hogy amíg tartományunk területén este nyolckor bezártak a szórakozóhelyek (amelyekben délután öttől zenét sem lehetett hallgatni), addig azon a téli üdülőhelyen, ahol teleltek, késő éjszakáig nyitva voltak a kávézók és a klubok, és a gépzene dübörgését sem kérte róluk senki sem számon.
Értem én, hogy nagy a baj, de ez egyaránt érint magyart, szerbet, horvátot, s ezért nem lenne szabad csak az egyik-másik oldalra kenni a felelősséget. Az a része Todorović nyilatkozatának meg teljesen abszurd, hogy sokan a védőoltás felvétele miatt jönnének haza. Nemhogy valahol örülne annak, hogy vannak, akik fel szeretnék venni a védőoltást, s hogy valahol ez Szerbia javát is szolgálja. Kíváncsi vagyok arra, hogy a (v)álságtörzs tagjai milyen nyilatkozatokkal rukkolnak majd elő nemsokára a pravoszláv húsvét előtt.